Nézzük például, mi történik a pamuting vasalásakor. A pamutot cellulózmolekulák alkotják. A molekulákból hidroxilcsoportok "állnak ki", és hidrogénkötéssel kapcsolódnak a szomszédos cellulózmolekulákhoz. Ezek a kötések elegendo hovel és egy kis vízzel felszakíthatók. Aki már vasalt ilyen inget, tudja, milyen nehéz eltüntetni a gyurodéseket, ha az anyag száraz vagy a vasaló nem elég meleg. A vasaló eltávolításakor a kötések újraképzodnek, és az ing olyan alakú marad, amilyenre préseltük.
Más anyagok is hasonlóan viselkednek vasaláskor, bár a szomszédos, hosszú molekulák közötti kötések különbözhetnek a pamut hidrogénkötéseitol. A gyapjúban például kovalens térhálósító kötések is vannak; ezeknek köszönheto a tartós redozés, rakás, amelyet vegyszerekkel tüntetnek el vagy alakítanak ki újra.
A poliamidok (nejlon), a poliészterek és az acetátok hore érzékenyek, és hovel formázhatók.